VISZÁKI ÉPÍTŐTÁBOROK

2012 évében Bradley népének volt alkalma jelet hagyni a térben, sajátos módon rituális munkával építették meg a Tündérkert Csillagát. De a csillag csak fentről, a dombról közelíthető meg. Bradley népe helyesnek találta, hogy a Tündérkert csillagát a falu irányából is elérhessék a Viszákiak. Megálmodták a hidat, vagyis akkor még úgy hitték, hidat fognak építeni, de időközben a hídból börü lett. 

A börü összeköti a falu főutcáját a temetővel, tengelyt képez, mely felfűzi egy vonalra a Csillag menedéket és a Tündérkertet is. A felfelé lépkedéssel nem csak a levegő nemesedik át, hanem a mozgás irányával összekapcsolódik az élet a kezdettel és az út végével.

Egy hétig csattogott a kalapács, recsegett a fa. Felzendült a kedvenc zenéjük: az aggregát muzsikával töltötte meg az erdő szélét. Majd elhallgatott a zene és vele együtt a hang is bent rekedt. Elkészült. El sem hisszük! Ráléptünk. Átkeltünk. Emelkedtünk, süllyedtünk. És talán lelkünkben az emelkedés megmarad, talán folytatódik ezzel a börüvel valami, amit Bradley népe megálmodott. Talán ez nem csak az építők, hanem a Viszákiak életében is jelképesen átvezet a "túlsó partra".

A hidat Szarvas József színművész álmodta meg, a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Kar, Szerves építészetet hallgató diákjai tervezték. A tervet Csernyus Lőrinc építész korrigálta, szervezte a diákoknak az építőtábort, melyhez az utolsó napokban sikerült csatlakoznom. 

Nagy élmény volt számomra az építés és a felelősség, mely egy híd megépítése jelent. A diákok jól ráéreztek erre és a kedves beszélgetésekkel, adományokkal, tápláló süteményekkel, barátkozásokkal összekapcsolódtak a Viszákiak életével. Köszönöm a társaságot, beszélgetéseket, gondolatokat és a hitet, amit a szemetekben láttam.